Óévbúcsúztató számvetés a 2025-ös túraévről
2025. Távban az elmúlt évek egyik leggyengébb eredményekkel záruló túraévem, de szintemelkedésben azért szépen összejöttek a számok. Viszont cserébe az év során olyan bakancslistás helyeket sikerült kipipálnom, amik már nagyon régóta tervben voltak. Mondhatnám úgy is, hogy számomra az idei év nem kimondottan a teljesítménytúrák éve volt. Januárban immár hagyományként a Becsület útjával kezdtük az évet, majd az év első felében a XX. Észak-Dunántúli Kupa túrái voltak fókuszban. A nyitótúra Fejér vármegyében (Kincsesbánya 30) kifejezetten jó volt, de a beválogatott túrák némelyike nemigen hagyott maradandó élményt. Jobbakat is be lehetne válogatni a repertoárba. Pozitívum, hogy a kupasorozat jóvoltából szerencsére az összes vármegyét fel tudtam keresni, ami így egyszerűsítette a teljesítést. Ezeken kívül idén sem maradtak ki a klasszikus kedvenc teljesítménytúrák: Téry Ödön emléktúra, Horthy Miklós emléktúra, de a Börzsöny Vulkántúrára is sikerült idén eljutni és teljesíteni, aminek különösképpen örülök, mert a gyengébb évközi teljesítményem miatt kicsit féltem tőle, de végül teljesen jól ment.
Idén volt 10 éves a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet, aminek alkalmából egy zárt körű vezetett túrán is részt vettem és külön elismerést is kaptam azért, mert a kezdetektől tagja vagyok az Egyletnek.
A vezetett túra nagyon jó hangulatban telt a Pilis- és Visegrádi-hegységben, mindenképp egy kiemelkedő túra volt az évben.
A teljesítménytúrákon kívül idén sikerült befejezni a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát, így már csak az Alföldi Kéktúra maradt hátra a körből. Ezen a kéken voltak olyan szakaszok, amiket nem sírok vissza, de ezek az utolsó, idei részek látványos, nagyon szép helyeken mentek végig. Nagyszerű érzés volt már a második kéktúrámat teljesíteni, ez az idei év egy jelentős eseménye volt.
Magashegyi túrákból sem volt hiány idén. Régi vágyam volt eljutni a Retyezátba, ahol a Pelága-csúcsra jutottam fel, ami a hegység legmagasabb csúcsa. Ez nagyon nagy élmény volt. Olyannyira, hogy a Retyezátba bármikor máskor is visszamennék és szerintem vissza is fogok, mert van még ott egy pár csúcs, amit szívesen megmásznék. De a nyár folyamán a Magas-Tátrában is sikerült 8 év után másodszorra is feljutnom a Krivánra, szeptemberben pedig a Gerlachfalvi-csúcsra, amivel életem egy nagyon nagy álma vált valóra. Ott állni a Magas-Tátra és egyben a Kárpátok legmagasabb pontján a csúcskeresztnél valami hihetetlen élmény.
Most pedig jöjjenek a számok és a számomra legemlékezetesebb pillanatok 2025-ből:
Évi összes kilométerszám: 598,5 km.
– ebből teljesítménytúrákon: 433 km.
– ebből kéktúrán: 92,1 km.
– ebből egyéb túrán: 73,4 km.
Évi összes szintemelkedés: 20923 m.
– ebből teljesítménytúrákon: 13777 m.
– ebből kéktúrán: 2443 m.
– ebből egyéb túrán: 4703 m.
Túranapok száma: 26 nap.
– ebből teljesítménytúrákon: 17 nap.
– ebből kéktúrán: 4 nap.
– ebből egyéb túrán: 5 nap.
Egy kupával idén is gazdagabb lettem: idén a jubileumi rendezésű XX. Észak-Dunántúli Kupát sikerült teljesíteni.
Az idei év legjobb túrája, ami számomra a legnagyobb élményt adta, az nem más mint a Retyezát – Pelága csúcs túra.
Az év legjobb teljesítménytúrája pedig a májusi Horthy Miklós emléktúra, de ezt persze nehéz is lenne überelni.
A 2026-os túraterv összeállítása még folyamatban, de abban biztos vagyok, hogy a 2026-os évben – ami a kerek 40. életévem lesz – olyan túrákra szeretnék eljutni, amik emlékezetesek, örök klasszikusok vagy maradandó élményt adnak.
Sikerekben, túrákban gazdag boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!
