Magas-Tátra:
a Gerlachfalvi-csúcs
„Te megmászod a Kárpátok tetejét,
s alattad fog elterjedni egy világ:
egy szép, de szenvedő haza!
a szeretett anyaföld;
s te közelebb az éghez, annak boldogulásáért
könnyebben fogsz könyöröghetni.”
/Vahot Imre/
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 8,2 km. | Szint: 977 m.
Rögzített GPX track letöltése
Figyelem! Rendhagyó túrabeszámoló jön, ugyanis ezúttal nem egy sima túrán vettem részt, hanem egy hegymászótúrán.
A kitűzött csúcs a Magas-Tátra és egyben a Kárpátok legmagasabb csúcsa, a 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcs volt. A trianoni békeszerződésig a történelmi Magyarország legmagasabb pontja. Volt ennek már mindenféle neve: Ferenc József-csúcs, Légionáriusok csúcsa, Sztálin-csúcs, de most már több, mint 60 éve viseli a Gerlachfalvi-csúcs nevet.
Beköszöntött a “vénasszonyok nyara” a Tátrában is: pulcsival, kabáttal készültem, de végül pólós túra lett belőle, annyira szuper időjárást fogtunk ki. Szikrázó napsütés és egy felhő sem volt az égen. Kicsit sikerült is leégni.
Tátraszéplakon találkozott a csapat, majd kisbusszal vittek fel minket a Sziléziai-házhoz, a túra kiindulópontjához.
6:30-kor sikerült is elrajtolnunk. A zöld jelzésen indultunk el, elhaladtunk a Felkai-tó mellett, majd a Felkai-vízesés fölött, a Virágoskerten keresztül értünk el a Felkai-próbához. Felvettük a sisakot, beülőt, össze lettünk kötve, majd nekivágtunk. A próbán kapcsok segítik a feljutást a sziklafalon. A próba után még hosszasan haladtunk felfelé a Katlan-rés felé, majd miután elértük, következett a traverzálás. Hosszasan, több sziklabordán keresztül kellett átmászni magunkat amíg elértük a végső felszökellést a csúcs előtti igen kitett gerincre. De innen már csak néhány méter volt hátra és el is értük a csúcsot.
Különleges érzés a Tátra legmagasabb csúcsán állni úgy, hogy tudod, hogy az összes többi csúcs alattad van. Nagyon megérte a felfelé befektetett munka. Viszont innen le is kell jönni, ami szintén nem egy sétagalopp, sőt talán még keményebb, mint a felfelemenet. A Batizfalvi-főszakadékban indtunk le hosszasan, kanyargósan. Ez nem valami kellemes és tényleg nagyon hosszúnak tűnt – talán a folyamatos köves lejtmenet miatt. De eljött az a pont, amikor ez hirtelen véget ért és következett a hírhedt Batizfalvi-próba, ami egy függőleges sziklafal egy vályúban, ahol kapcsok segítik a lejutást – de azért elég érdekes módon. Ez a szakasz határozottan odafigyelést igényel, volt is egy kis torlódás rajta.
Miután ezt is leküzdöttük még azért oda kellett figyelni, amíg leértünk a Batizfalvi-völgybe. Innentől a tóhoz tartó köves útszakasz már nemigen volt kellemes. A Batizfalvi-tótól még egy jó óra séta következett a Magisztrálén vissza a Sziléziai-házhoz, ahol elfogyaszthattuk a jól megérdemelt Gerlach-sörünket. Összességében egy nagyszerű napon és csúcsmászáson vagyunk túl. Nem volt könnyű túra, sőt szerintem a legkeményebb volt, amin eddig voltam a Tátrában, de nem a távja és a szintemelkedése miatt, mivel ezek abszolút nem voltak nagy számok, hanem mert a hegymászás kb. minden porcikáját megmozgatja az embernek – és ezen a túrán volt is belőle jócskán. Szerintem jelentősen nehezebb volt mint 6 évvel ezelőtt a Lomnic, de az is lehet, hogy ennyi év távlatából már az tűnik könnyűnek.
indenesetre ezt a túrát senkinek sem ajánlom egyedül, tapasztalt hegyivezető nélkül (tilos is nélküle). Egy nagyon jó kis csapat jött össze, a túratársak és a vezetőnk is nagyszerű munkát végzett és így nagyon jó összhangban élvezetesen zajlott le az egész. Ezúton is köszönet a csapatnak, hogy ez így összejött, de legfőképp Héjja Bálintnak a profi vezetést! Örök élmény marad! Ha Gerlachfalvit vagy bármely más csúcsot szeretnétek mászni, Bálintot keressétek:
https://monolithegymaszo.hu
Ez a túra nemigen volt fotózás-kompatibilis a kézzel-lábbal történő mászások miatt, de azt a néhányat, amit csináltam, a fotóalbumban eléritek.
