Retyezát: a Pelága-csúcs
“El van rejtezve a világ elől
E szent magány; beléje más nem lát,
Csak messziről fehér fejével a
Hegyek nagyapja, a vén Retyezát.”
Petőfi Sándor: Vajdahunyadon (részlet)
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 21,5 km. | Szint: 1544 m.
Rögzített GPX track letöltése
Nem véletlen hívják a Retyezátot a Kárpátok esszenciájának, mert tényleg az – egy igazi vadon. Először jártam itt most, de szerintem nem utoljára. A hegység különleges atmoszférája szinte érződik minden egyes fűszálon, de határozottan állíthatom, hogy nem egy kezdő turistának való terep.
Első látogatásom alkalmával egyből a hegység legmagasabb csúcsát, a Pelága-csúcsot céloztam meg. Több beszámolót, bejegyzést is olvastam róla, sokan írták, hogy ezt a csúcsot a nehézsége miatt 2 naposra szokták tervezni. Több infó beszerzése és GPS-track elemzése után arra jutottam, hogy meg lehet csinálni ezt 1 nap alatt is – sőt akár 9 óra alatt is.
Útvonal: Cârnic ➡️ Lolaia-vízesés ➡️ Mária Magdolna-vízesés ➡️ Encián menedékház ➡️ Pietrele-völgy ➡️ Bukura-hágó ➡️ Kusztura Bukura-csúcs (2369 m.) ➡️ Kusztura Bukura-nyereg ➡️ Pelága agyarai ➡️ Pelága-csúcs (2509 m.) ➡️ Pelága-nyereg ➡️ Rossz-völgy ➡️ Mária Magdolna-vízesés ➡️ Cârnic
Reggel kereken 7:00 órakor indultam neki Cârnicból, a Nemzeti Park bejáratánál található parkolóból. Elsőként tettem egy kis kitérőt a csodaszép Lolaila-vízeséshez, majd a kék jelzésen az egyre kövesebb úton haladtam felfelé a kék háromszög leágazáshoz. Ezen indultam tovább a hidacskákon át a Mária Magdolna-vízesés felé. Ezzel így kihagytam a Pietrele-menedékházat, de a vízesés jobban vonzott és ez az erdei szakasz valami lenyűgözően hangulatos volt.
Az Encián menedékház alatti sziklás részen mintha egy medvebocsot láttam volna elszaladni a sziklák között, de nem vagyok teljesen biztos benne, mivel annyira nem volt közel és egy pillanat volt az egész. Mivel az út pont abba az irányba vezetett, azért a menedékházig óvatosan, de nagy zajt csapva haladtam tovább felfelé. Az Encián-menedékháznál beiktattam egy szusszanást, majd folytattam utamat a törpefenyves felé.
A Pietrele-völgyben felfelé már csodaszép kilátás nyílt a környező, elképesztően magas csúcsokra, de a virágzó Rododendronok is gyönyörűek ilyenkor. Szerencsére volt is belőlük jó sok. A tó után jött a keményebb rész fel a Bukura-hágóba. Valami lenyűgöző innen a kilátás minden irányba, de legfőképp a Bukura-tó impozáns látványa volt a legszebb. A hegyoldalban lovak legelésztek, a szél pedig egyre erősebben kezdett feltámadni.
Kis pihenés után nekivágtam a 2369 méter magas Kusztura Bukura-csúcsnak, amin át kellett menni, hogy a Pelágára átjussak. A csúcs felé nehéz, köves út vezetett, fentről pedig a Pelága hatalmas tömbje magasodott előttem, ami itt még olyan távolinak tűnt. 1-2 fotó után egyből haladtam is tovább lefelé, majd a Pelága oldalában ismét felfelé. Elérkeztem Pelága agyaraihoz, ahonnan már csak egy rövid, de velős sziklás mászás következett a csúcsig, de ez már eléggé szenvedősre sikeredett – kezdtem már elfogyni.
A Pelága-csúcs 2509 méter magas, a Retyezát legmagasabb csúcsa. A hegység északi főgerincének középső részén helyezkedik el. A csúcson néhány fotó, kis pihenő és egy kis kalóriapótlás után kicsit összeszedettebben indultam lefelé a Pelága-nyereg felé. Érintettem a Törmelékes-tavat, majd a Rossz-völgyben ereszkedtem vissza a Mária Magdolna-vízesésig. Innen pedig már ugyanazon az útvonalon mentem tovább lefelé, mint amin reggel fel. Végül 16 óra előtt (8 óra 55 perces menetidővel) sikerült visszaérni Cârnicba.
A GPS-em a völgyekben igen nagy kilengésekkel rögzítette az útvonalat. Ritkán fordul elő az ilyesmi, de a nagyjábóli korrekciók után 21,5 km. távot mértem 1592 m. szintemelkedéssel. Bár szinte az összes szintemelkedés a túra első 11 km-ére torlódott össze – ami azért önmagában is igen erős – a túra nehézségét leginkább a kegyetlenül köves, vad terep okozta. Összességében a Retyezát egy csoda. Itt még érzek valamilyen fajta érintetlenséget, amit máshol már nemigen. Nagyon kevés turistával találkoztam, bár ez talán betudható annak is, hogy hétköznap mentem. Mindenesetre van még miért visszatérni és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó látogatásom a Retyezátban.
A fotóalbum lentebb elérhető.
