Börzsöny Vulkántúra
Régen voltam már a Vulkántúrán. Az előző években mindig volt valami, ami miatt nem tudtam elmenni rá, idén pedig abszolút nem mentem nagy távokat és szinteket sem, ezért néhány hete még nem is igazán gondolkoztam a részvételen.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 42,5 km. | Szint: 2216 m.
Rögzített GPX track letöltése
Aztán közeledett a túra időpontja és mivel már sok lehetőségem nincsen javítani az idei gyenge eredményeken, úgy gondoltam, hogy azért egy erős szépítésre igazán alkalmas lenne ez a túra. Na meg hát ez mégiscsak a Vulkántúra, ami az egyik legnépszerűbb túra az évben és most el is tudok rá menni, így kár lenne kihagyni.
Úgyhogy reggel 6 óra előtt már Királyréten a parkolóban szedelődzködtünk, hogy bejelentkezzünk a rajthelyen, a Kastélyhotelben. Nem sokkal 6 óra után, még korom sötétben sikerült is elrajtolnunk és nekivágtunk a megmérettetésnek. A Cseresznyefa-parkolónál begyűjtöttük az első bélyegzést, majd “indult a buli”.
Elkezdtünk drasztikusan emelkedni Nagy-Hideg-hegyre, ahova felérve csodálatos inverziós napfelkeltében volt részünk. Szikrázó napsütés a felhők felett. Lenyűgöző látványvilág. Sokat nem időztünk itt. Begyűjtöttük a bélyegzést, lőttünk egy-két fotót és haladtunk is tovább a Rakodó felé, hogy aztán a Börzsöny legmagasabb pontjára, a Csóványosra másszunk fel, ahol a harmadik ellenőrzőpont működött.
Innen ereszkedés következett. A börzsönyi Sas-útról is nagyon szép kilátás nyílt, majd a Fekete-völgynél egy nagyon jó hangulatú ellenőrzőpont működött zsíros kenyérrel, teával. Nem is volt kellemes az ezt követő markáns emelkedő teli hassal, de leküzdöttük. A Holló-kőnél pihentünk egy rövidet, majd jött Salgóvár, az ötödik ellenőrzőpont. Salgóvár után még felmeneteltünk a Magyar-hegyre, majd kellemetlen, véget nem érő ereszkedés következett Magyar-völgybe, a hatodik ellenőrzőponthoz, ahol ismét tea, zsíros kenyér és minden egyéb rendelkezésre állt a túrázók számára.
Itt is időztünk, elbeszélgettük az időt egy kicsit, majd elindultunk Bányapuszta felé egy folyamatos emelkedéssel, ami aztán egyre markánsabbá alakult és a Hanák-rét után durvult be igazán. Ilyenkor mindig nagy öröm felérni másodszor is Nagy-Hideg-hegyre, ahol a bélyegzés után frissítettünk még egy utolsót, majd elindultunk lefelé a Magas-Tax irányába. A rét után egyből volt még egy utolsó ellenőrzőpont, majd a Grófi úton a sötét sűrű ködben, néhány dagonyás küzdelem után ereszkedtünk vissza Királyrétre.
Brutál jó volt! Szó szerint! Azt hiszem, hogy számomra idén az év legjobb teljesítménytúrája. A célban néhány célfotó után elfogyasztottunk egy jó babgulyást, majd elindultunk hazafelé. Nem egy könnyű túra ez, hiszen az összes szintemelkedés az első ~35 km-re sűrűsödik össze, de a hangulatos ellenőrzőpontok, a profi szervezés segítik átlendíteni az embert a nehézségeken. Köszönjük a szervezést a Hazajáró Egyletnek! Jövőre találkozunk!
További képek a lentebbi albumra kattintva.
