Horthy Miklós emléktúra
A hosszú hétvége második túrája a felvidéki Horthy Miklós emléktúra volt, ami kihagyhatatlan és nálam (és még jópár ismerősömnél) egyértelműen az év legjobb túrája. 34,6 km-t mért a GPS-em 893 m. szintemelkedéssel az útvonalra, amelyben idén volt egy kis módosítás: a túrába bekerült egy nagyon szép patakos völgy.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 34,6 km. | Szint: 893 m.
Rögzített GPX track letöltése
A parkolást Drégelypalánkon oldottuk meg és onnan sétáltunk át a rajtba, a Szent Borbála-híd ipolyhídvégi hídfőjéhez, ugyanis a határon jelenleg csak gyalogosan lehet átkelni. A rajtprocedúra gyorsan, zökkenőmentesen zajlott, pár perc alatt átvehettük az itinerünket és el is indultunk a Korponai-dombság felé. Gyönyörű sárga repcevirágzás szemtanúi lehettünk ezen a kellemesen emelkedő szakaszon.
Ipolyfödémes feletti elágazásnál Sanyi már várta a túrázókat a szokásos pálinkával és egy kis aprósütivel, majd Kelenye felé vettük az irányt. A falu központjában, a vegyesbolt előtt volt a második ellenőrzőpont. Természetesen be is tértünk a vegyesboltba, ahol sok ismerős arccal összefutottunk. Kelenyét elhagyva felsétáltunk a Magasmajtény és Ipolyfödémes között elterülő legelőre. Itt húzódott 1938-tól 1944-ig Csehszlovákia és Magyarország határvonala.
Ezután leereszkedtünk Ipolyfödémes központjába, a következő ellenőrzőpontra, ahol mindenféle finomság mellett pálinka, zsíros kenyér is volt terítéken. Ipolyfödémest elhagyva következett a túra új szakasza, a Malom-patak mentén. Gyönyörű patakvölgyben haladtunk a következő, olvárpusztai ellenőrzőponthoz, ahol szúróbélyegzővel kellett igazolni az áthaladást. Az ezt követő völgybe való leereszkedés után megmásztuk a csodás kilátással bíró Kopasz-hegyet, majd következett a túra utolsó ellenőrzőpontja a zöld présházig, ahol felvidéki családok vendégszeretetét élvezhettük vadból főzött gulyásleves, medvehagymás pogácsa és egyéb finomságok mellett.
Még hátra volt egy jó kis emelkedő a sziklagyepes Somos-hegyre, majd elkezdtük az ereszkedést Ipolyhídvég felé a már jól ismert útvonalon. A cél elérése előtt Ipolyhídvégen megtiszteltük a helyi vendéglátóipari egységet, majd besétáltunk a célba. Az egész túrán szuper napsütéses idő volt. A túra jóhíre mellett ez is közrejátszhatott abban, hogy a résztvevők száma is rekordot döntött. A célban megkaptuk a díjazást, majd egy finom meggysör mellé kaptunk egy tányér vadpörköltöt nokedlival, de még utána akár főtt virslit is lehetett fogyasztani.
Szóval ez még mindig az év legjobb túrája – ezt biztosan állíthatom! Az útvonal, a táj, a Korponai-dombság szerintem egy különleges atmoszférával bíró terület, ami magával tudja ragadni az erre járó turistát (akikből a túra résztvevőin kívül az év többi részében szerintem nem sok van errefelé). Ezt pedig még fokozza a kimagasló felvidéki vendégszeretet, ami évről évre ugyanolyan szívélyes és baráti.
Reméljük, hogy sokáig így is marad még ez és sokáig élvezhetjük még ezt az értékekkel teli túrát. A Hazajáró Honismereti és Turista Egyletnek pedig hatalmas köszönet jár, hogy minden évben kiváló minőséggel kerül megrendezésre a Horthy túra. Jövőre ismét, ugyanitt találkozunk!
További képek a lentebbi albumra kattintva.
