Gróf Sándor Móric emléktúra XL
Az elmúlt hétvégén immáron 5. alkalommal vettem részt a közeli Bajnán megrendezett Gróf Sándor Móric emléktúrán. A túra lebonyolítása, szervezése a mai napig töretlen. Eddig háromszor (2018, 2019 és 2022) mentem XL távon és egyszer (2023) az L-es távon, családiasan. Most idén ismét az XL távon mentem végig, amit a GPS-em 25,6 km-nek mért egy barátságos, 706 m. szintemelkedéssel.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 25,6 km. | Szint: 709 m.
Rögzített GPX track letöltése
Mivel az XL távon már reggel 7 órától rajtolni lehetett – és én nagyon szeretem a minél korábbi, reggeli rajtokat – így már háromnegyed 7-kor ott topogtam a rajtban menetkészen. Az adminisztráció pillanatok alatt lezajlott és már 7 óra előtt néhány perccel útnak is engedték a korán kelőket. Az útvonal számomra már jól ismert volt, a “Máriácska” felé kellett venni az irányt, majd délnyugatra a Rigós-berek felé. Már a reggeli órákban csodás kilátás nyílt innen minden irányba.
Aztán a Rigós-bereknél egy füves réten keresztül vezetett az út, ami csurom víz volt a reggeli igen erős harmattól, úgyhogy mire innen kiértem, addigra a cipőm szó szerint tocsogott – kb. mintha lábszárig belemásztam volna egy tóba cipőstül. Aztán persze beugrott, hogy az előző években is volt már itt ilyenben részem, felkészülhettem volna erre, de hát majd jövőre… Tocsogó cipővel folytattam utamat a Sárási templomrom felé. Bár szerencsére a cipő elég gyorsan megszáradt, azért otthon utólag kiderült, hogy a talpaimon történt egy kis felázás, de hát annyi baj legyen. Nem volt ez olyan hosszú túra, hogy bármi gondot okozott volna.
A templomromot és a dűlőket magam mögött hagyva az Ugrató-hídnál volt a következő ellenőrzőpont, majd az út túloldalán kelet felé haladtam tovább. A Tácsik-keresztnél ismét ellenőrzőpont fogadott és kicsivel ezután már a túra felénél tartottam. A kicsit komolyabbnak vehető szintemelkedések ezután következtek csak. A Sas-hegy aljában fröccsözési lehetőség is rendelkezésre állt, majd következett elsőként a rövid, de velős Sas-hegy megmászása, ami tulajdonképpen csak egy meredek kis bucka. Innen az Epöli sziklákra kellett átsétálni, ahonnan a kilátás csodálatos. A túra legszebb kilátópontja.
A dimbes-dombos szakasz után Epöl település következett, majd a település északi pontját elhagyva először az Öreg-lyuk barlanghoz tettem egy kitérőt, aztán pedig az Őr-hegy csúcsára kellett felmászni. A keresztnél történő igazolás után már csak a lejtmeneté volt a főszerep. Az utolsó ellenőrzőpont, mint minden évben, a Borbarátok pincénél volt, ahol a szokásos fasírttal lepték meg a túrázókat a szervezők. Innen pedig már nem volt messze a cél, a bajnai Sándor-Metternich-kastély, ahova még dél előtt, olyan háromnegyed 12 körül sikerült berobognom.
Nagyszerű, napsütéses, de azért hűvöskés idő volt végig a túrán. Szerintem ez pont egy tökéletes, túrázásra alkalmas idő. Nekem amúgy tetszik ez a hűvös május. Remélem a nagy melegek még nem is jönnek egy darabig. A Bajnai Természetjáró és Szabadidő Egyesületnek pedig nagyon szépen köszönöm a rendezést és le a kalappal előttük, hogy már évek óta ilyen nívós színvonallal tudják megrendezni ezt a nagyszerű útvonalú túrát! Remélem ez még nagyon-nagyon sok évig így is marad!
További képek a lentebbi albumra kattintva.
