Téry Ödön emléktúra 25
A Téry Ödön emléktúrának szinte minden évben állandó résztvevője vagyok, idén sem történt ez másként. A tavalyi esős, rossz idő után idén sem voltak nagyon jók az előrejelzések, de végül az esőt megúsztam, helyette erősen felhős, hideg, szeles idő volt végig. Én ezen a túrán általában a 25-ös távot választom, mert a rajthely nagyon közel van a lakóhelyemhez és a 10 órási rajt miatt nem kell korán kelni. Valamint ez az útvonal sokkal jobban tetszik.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 24,1 km. | Szint: 830 m.
Rögzített GPX track letöltése
A 25-ös táv a már megszokott Kiskopár Bisztróból indult, Piliscsabáról. A lakott területet elhagyva szinte egyből emelkedőnek indul az út. Jó kis bemelegítő szakasz, de szerencsére nem hosszú, gyorsan le lehet tudni. Amikor kiér az út az erdő szélére, a Pilisszántó határában lévő egykori mészégetőknél a gázvezeték irtásán kellett továbbhaladni. A vadonatúj, rikító, szinte frissen festett turistajelzések az egyértelmű irányt mutatták. Nagyon szépen karban van tartva ez a szakasz jelzésügyileg. Érdekességképp megemlítem, hogy régen én még voltam olyan Téry túrán, amikor még nem erre vitt a jelzés, hanem keresztül kellett menni Pilisszántón, végig a faluban. De nyilván ez jelenleg sokkal jobb, főleg hogy kicsit fentebbről lenyűgöző kilátás nyílik a Pilisre.
A jelzés kivezet a szép, tavaszi virágoktól hemzsegő „Pázsity”-ra a Pilis lábához, ahonnan egy hirtelen emelkedéssel már a Szikla-színház alatti Mészégetők kútjánál találja magát a turista. Egy pici műút, majd ismét emelkedés a Magas-hegyi nyeregig, ahonnan ezúttal nem a megszokott úton kellett folytatni a túrát, ugyanis idén sajnos a Som-hegyi házat valamiért nem sikerült megszerezniük a szervezőknek. Helyette érintette a túra az ikonikus Klastrom-forrást, majd Pilisszentkereszten az Emma Vendéglőben egy tányér húslevessel fogadták a túrázókat. (Pedig hogy rákészültem én a som-hegyi paradicsomlevesre, de mindegy, majd jövőre!) Természetesen az elmaradhatatlan zsíros kenyér is rendelkezésre állt és Dreher is volt csapon, így szó sem érheti a ház elejét.
Aztán innen következik a túra legkeményebb szakasza – teli hassal. Irány Dobogókő! Az emelkedő innentől igen hosszú, de az eleje (amíg még aszfalton megy ki a falu széléig) a legkellemetlenebb. Az erdőbe beérve fokozatosan jobb lesz, majd a gerincre felérve szinte már alig veszi észre az ember, hogy még mindig emelkedik. Fent Dobogókőn most nem volt nagy tömeg. Írhatnám úgy is, hogy igen kevés ember mozgolódott fent, de nyilván ez betudható a nem túl kedvező időjárásnak. Nem siettem, úgyhogy a menedékházban ismét frissítettem egyet és a Turista Múzeumban begyűjtött bélyegzést követően elindultam tovább Dömös irányába.
A hegygerinc végén, az Ilona-pihenőnél még volt egy ellenőrzőpont, majd szépen elkezdődött a lejtmenet először a Szakó-nyeregbe, majd tovább végig a piroson, a Téry-úton. Dömös szélén virágba borult fák fogadtak és a Börzsöny legdélebbi nyúlványa, a Szent Mihály-hegy is a szokásosan gyönyörű arcát mutatta. Majdnem 1 órám volt a célban a buszig, úgyhogy volt időm még egy jó kis beszélgetésre, eszmecserére a szervezőkkel, túrázókkal.
Kitűnő ez a túra még mindig, továbbra is nagy kedvenceim között marad és biztos vagyok benne, hogy jövőre is ismét részt veszek rajta. Most már kijárna egy szép, meleg tavaszi idő is erre a napra.
További képek a lentebbi albumra kattintva.
