Horthy Miklós emléktúra
Idén is részt vettünk a tavalyi év legjobb Hazajáró túrájának választott Horthy Miklós emléktúrán Ipolyhídvégen. Az esemény a Felvidék déli részének 1938-as visszatérésére emlékezik, továbbá Gál József, a Horthy túrák egyik leglelkesebb házigazdájának is emléket állít. Az időjárás (mint ezen a túrán valahogy szinte mindig) kellemesen napsütéses, kitűnő formáját hozta. Szerintem 2026-ban is nagy esélyes az év túrája címre, mivel a környezet, a táj, a vendéglátás és a hangulat ismét fergeteges volt, de kezdjük a legelején.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 35,4 km. | Szint: 839 m.
Rögzített GPX track letöltése
Reggel 7 óra előtt már megérkeztünk a Szent Borbála-híd ipolyhídvégi hídfőjéhez. A korán kelő túratársak, ismerősök már gyülekeztek az egykori lengyel tiszti gyűjtőtábor épülete előtt. A rajt gyorsan ment, 7 óra után 1-2 perccel el is indultunk. Hamar elhagytuk Ipolyhídvéget és a szántóföldek után a Berincsek-patak mesés, érintetlen szurdokvölgyében folytattuk utunkat a felvidéki tájakon. Ezt követően az egykor szebb napokat megélt szőlőültetvények mentén felkapaszkodtunk a Rataj nevű dombtetőre, ahonnan most is megcsodáltuk a nagyszerű kilátást. Hamarosan elértük az első ellenőrzőpontot az ipolyfödémesi keresztnél, ahol szokás szerint Sanyi már várta a túrázókat a reggeli pálinkával és egy kis nasival.
A kis szíverősítés után a focipálya felé vettük az irányt, majd leereszkedtünk Kelenyére, ahol a második bélyegzés után a vegyesboltban ismét beiktattunk egy kis frissítést. Itt (és a többi településen is) a helyi lakosság mindig nagy örömmel fogad, most is beszélgettünk egy pár szót a helyiekkel. A vegyesboltos néni minden évben hatalmas mosollyal és lelkesedéssel várja a betérő, kiszáradt turistákat. A falucskát elhagyva egy kellemes emelkedés következett a Magasmajtény és Ipolyfödémes közötti legelőre, ami a túra legmagasabb és legészakibb pontja. Itt volt 1938-tól 1944-ig Magyarország és Csehszlovákia határvonala.
Egy kellemes sétával leereszkedtünk Ipolyfödémesre, a harmadik ellenőrzőponthoz, ahol ismét egy nagyon barátságos, gazdag vendéglátásban részesültünk. Pálinkázás nélkül innen nehezen lehet lelépni, nem is akadékoskodtam. Egy kis zsíros kenyerezést követően elhagytuk az ellenőrzőpontot és a falut, majd a Malom-patak vadregényes völgye következett. Ezt követően az olvárpusztai pihenőhelynél kihelyezett szúróbélyegző volt a túra negyedik ellenőrzőpontja. Hamarosan ismét kereszteztük a Berincsek-patakot, majd a szalagozást követve elindult az emelkedés a Magas-hegyre, ahonnan mindig csodaszép kilátásban részesülnek a turisták az előttünk álló Börzsöny-hegységre, de a környező falvakra (Drégelypalánk, Hont, Tesmag) is.
Miután leereszkedtünk a csúcsról, a Magas-hegy túloldalán fekvő ötödik ellenőrzőponton újra szívélyes vendéglátás fogadott bennünket, és elfogyaszthattunk egy ízletes vadgulyást is. Innen nagyjából 1,6 km. után következett a túra utolsó karakánabb emelkedője fel a Somos-hegyre. Ez a rész nagyon szép sziklagyepes környezet szokott lenni, de sajnos a jelenlegi szárazság ezt is jelentősen megviselte. A kilátás viszont fergeteges innen is, valamint a hamarosan következő Veréb-hegyi kilátótól is. A szalagozást követve hamarosan visszacsatlakozunk a már ismert földútra, amin reggel elhagytuk a rajthelyet. Ipolyhídvégen érintettük a templomot, majd a kis utcákon végigsétálva elértük a régi fahídnál található célt.
Idén ez már nekem a 7. Horthy túrám volt, de ez a túra megunhatatlan. Valahogy annyira összeáll minden egybe: a szurdokok, tájak, az érintetlen környezet, a szervezés és a felvidéki vendégszeretet. Ez egy olyan élmény, amit más teljesítménytúrán nem lehetséges megtapasztalni. Nálam idén is abszolút elnyerte az év túrája címet.
Köszönet mindenért a Vezérkarnak, a felvidéki vendéglátóknak és az egész Hazajáró Egyletnek, hogy immár sok éve egyben tartja ezt a nagyszerű közösséget.
Jövőre ugyanitt ismét találkozunk!
További képek a lentebbi albumra kattintva.
