Lengyel-Tátra: a Giewont
Az elmúlt hétvégén baráti társasággal autóztunk ki Zakopanéba pár napra aktív időt tölteni. Kifelé úton érintettük és megnéztük Árva várát, mely a középkorban fontos szerepet játszott Magyarország északi határa és a Lengyelország felé vezető kereskedelmi út védelmében. Ajánlom mindenkinek menet közbeni programként, lenyűgöző festői tájon helyezkedik el és telis-tele van magyar történelemmel.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 18,2 km. | Szint: 1374 m.
Rögzített GPX track letöltése
A hétvégén a lengyel oldali régióra nem igazán voltak kecsegtetőek az időjárás-előrejelzések. A viharok miatt az 1894 méter magas Giewont megmászását végül csúsztattuk is egy nappal, ami – mint utólag kiderült – nagyszerű döntés volt, mert kb. az egyetlen olyan nap volt, amikor tökéletes időjárás adatott meg, a túránk utáni napon ugyanis ismét a viharoké volt a főszerep. Túránk kiindulópontjának a Palánkos-völgy torkolatát választottunk, ahonnan reggel fél 7-kor nekiindultunk a hegynek a piros jelzésen. A Palánkos-rétről tettünk egy kis kitérőt és megnéztük a Siklawica-vízesést, majd a pásztorkunyhóból kialakított teaház melletti padoknál reggeliztünk egyet.
Ezután folytattuk utunkat a piros jelzésen felfelé. A Gombás-nyereg után csodálatos kilátópont nyílt a hegyvonulatra. Viszonylag gyorsan felértünk a Felső-Konrád-nyeregbe, ahonnan már a csúcstámadás következett a kék jelzésen felfelé. Voltak sokan, de abszolút nem mondanám elviselhetetlen tömegnek. A láncos szakaszon felfelé minimális volt a torlódás, gyorsan felértünk a csúcsra, ahol simán le tudtunk ülni a 15 méter magas kereszt talpazatára, körbe tudtunk nézelődni több irányba is.
Miután megcsodáltuk a kilátást elkezdtünk ereszkedni lefelé. Itt már jobban feltartotta a népet egy-egy felkészületlen, bizonytalan kolléga, de végül mindenki sikeresen leért a nyeregbe. Innen a kék jelzésen ereszkedtünk le a jelenleg felújítás alatt álló Konrád-menedékházhoz, ahol egy büfé azért üzemel és étel, ital, minden kapható akár bankkártyás fizetéssel is.
Egy laza frissítés után tovább haladtunk lefelé a kéken a Kalata-réti hegyi szállóig, majd áttértünk a fekete jelzésű Felső erdei útra. Vadregényes útszakasz ez falépcsőkkel, hidakkal és szép kilátópontokkal. Mikor elértük a sárga jelzés elágazását, azon folytattuk utunkat a Fehér-völgybe, érintettük a Sarni-vízesést, majd a patak mentén értünk le a hegy aljára, az Alsó erdei úthoz. Ezen pedig nyugat felé haladva, nagyjából másfél kilométer megtétele után elértünk túránk kiindulópontjához, a Palánkos-völgy torkolatához.
A GPS-em szerint ez egy 18,2 km-es körtúra volt 1374 m. szintemelkedéssel, csodás magashegyi körülmények között. Fárasztó volt, hiszen a szintemelkedés nagyjából 80%-át egyszerre, az első 7 km-en kellett lenyomni, ami azért egy ekkora szakaszon igen combos. Sokan a kék jelzésen mennek felfelé Kuznice felől, de szerintem a mi verziónk a piros jelzésen sokkal látványosabb felfelé, főleg, hogy több szemszögből is látni a felfele út során a csúcskeresztet. Aki a kéken megy fel, annak ez nemigen adatik meg, úgyhogy én a mi verziónkat ajánlom mindenkinek aki tervezi ezt a csúcsot.
A Giewont egy olyan csúcs volt, amivel már régóta szemeztem, de aztán valahogy mindig feledésbe merült ezidáig. Nagy élmény, de aki ezt a csúcsot tervezi, annak azért ajánlom a minél korábbi indulást és a hétköznapokat.
A túrán készült fotók szokás szerint nem adják vissza a hegyek valódi nagyságát, szépségét, de azért remélem némi betekintést nyújtanak a túra remek hangulatáról és a környékről.
