Radnai-havasok:
a Lóhavasi-vízesés
és az Asztal-rét
“Erdély felett a határt észak felé hatalmas bástya, a Radnai havasok behemót tömege zárja le.” – olvasható egy 1941-ben kiadott Tallózás a Radnai-havasokban című könyvben. Régóta szerepel a bakancslistámon, hogy ide eljussak. Jópár csábító 2000 m. feletti csúcs található itt, köztük a számomra legimpozánsabb a Nagy-Pietrosz (egykori nevén Horthy-csúcs), mely 2303 méterével a Radnai-havasok legmagasabb csúcsa.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 10 km. | Szint: 724 m.
Rögzített GPX track letöltése
El is terveztem, hogy idén ezt be kellene iktatni és felvetettem a családomnak, hogy nem-e kísérnének el. Mivel igent mondtak, így végül én is úgy döntöttem, hogy ők se maradjanak ki a jóból és a Nagy-Pietrosz helyett kinéztem egy családbarátabb túrát, ami egy jó kis belépő túra volt a magashegyek világába. Szállásunk Borsán volt, innen autóval mentünk fel Borsafüredre, hogy nekivágjunk a nagyjából 10 km-es masszív körtúrának. Nem volt könnyű, főleg, hogy a túrán összegyűjtött ~730 méter szintemelkedés kizárólag az út első felére koncentrálódott.
A parkolóból elindultunk a piros háromszögön a Lóhavasi-vízesés felé. Csodaszép, hatalmas fenyvesek között vezetett utunk felfelé. A megduzzadt patakot kis tanakodás után mezítláb tudtuk átszelni. Mikor felértünk és megpillantottuk a vízesést, az szinte lélegzetelállító látvány volt. Hatalmas és gyönyörű! Itt rápihentünk egy kicsit a következő emelkedőre, ami egy igen masszív szakasz volt felfelé az Asztal-rétig. Zétivel a hátamon duplán erősnek éreztem ezt az emelkedőt, de végső soron jól ment. Az utolsó néhány méteren azért már éreztem a plusz súlyt, de leküzdöttük, Zéti meg csak ámult a barátságos bocik láttán. 🥰
Az Asztal-rét volt túránk legmagasabb pontja (legmagasabb pontként 1561 métert rögzített a GPS-em), ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre, csúcsokra minden irányba. Kicsit időztünk itt is, majd a kék jelzésen kezdtük meg az ereszkedést a sífelvonó fenti állomása felé, érintve egy nagyon finom forrást. A lányok itt úgy döntöttek, hogy a lefele utat a felvonóval teszik meg, mi viszont Zéténnyel gyalog vágtunk neki a térdgyilkos ereszkedésnek. Azért ekkora súlyt visszatartani nem kis feladat volt, sőt szerintem ez így meredeken lefelé sokkal nehezebb volt, mint felfelé bárhol.
Boldog voltam, mikor leértem. A magasabb csúcsok szinte egész délelőtt felhőben álltak, nekünk viszont a legszebb időjárás adatott meg, úgyhogy örülök, hogy végül ezt a kört sikerült abszolválni. A többiek is nagyon ügyesek voltak, ahogy lehozták ezt a túrát. Le a kalappal mindenki előtt, nagyon büszke vagyok rájuk!
Rettentő jó betekintést kaptunk a Radnai-havasok világába és bár a Nagy-Pietrosz még ott maradt a bakancslistámon, ez most jobb volt, mert nagyon látványos túra volt és legalább jócskán van még ide miért visszatérni.
További képek a lentebbi albumra kattintva.
