Becsület útja 25

Nekivágtunk a 2026-os túraévnek, szokás szerint az esztergomi Becsület útja 25-ös távjával. Nagyon kellemes, enyhe téli időjárás fogadott reggel és a táj a nap folyamán is gyönyörű arcát mutatta. A szilveszteri havazásból a hegyekben még megmaradt a hó, néhol egy kis jéggel megspékelve, de összességében szerintem abszolút nem voltak rosszak a terepviszonyok.

Az esztergomi vasútállomáson már várt ránk a bordó Suzuki Liana és a főrendező úr, majd néhány perccel 7 óra után el is rajtoltunk a piros jelzésen a Csalamádé-temető felé. A várost a Kálvária úton hagytuk el Vaskapu irányába, ami a túra első igen jelentős emelkedője volt egészen a Brilli Gyula menedékházig.

A menedékháztól mindig nagyszerű a kilátás, de most valami elképesztő volt látni az alattunk elterülő Esztergomot a környékbeli havas magaslatokkal. Innen a zöld kereszt jelzésen ereszkedtünk le a Mély-völgybe, kereszteztük a Csenke-patakot, majd nekivágtunk a második kemény emelkedőnek, fel a Maróti-hegyekre a zöld sávon. Jó kis kaptató ez is.

Képesfa után a piros kereszten haladtunk tovább a Savó-kúti-tisztás irányába, később pedig a piros háromszögön gyalogoltunk ki a Hideglelős-kereszthez. A kereszttől rendkívüli kilátás nyílik a Dunára és a szemközti oldalra – azokra a részekre, ahol a tavalyi utolsó túránkon jártunk. Innen leereszkedtünk a műútra és Búbánatvölgy felé vettük az irányt.

Búbánatvölgyből tettünk egy oda-vissza kitérőt a 100 katona sírjához, megcsodáltuk a téli befagyott Kerek-tavat, majd a lila Mária-út jelzésen gyalogoltunk vissza Esztergomba, ahol egy kis városi túra után érkeztünk meg vissza a vasútállomásra.

Tökéletes évkezdő túra volt – mint mindig. Nekem ez az útvonal még mindig jobban tetszik mint a régebbi. Jó kis felkészülés volt a következő időszakra.

Köszönjük a szervezést Orbán Imrének, még több fotóért pedig kattintsatok az alábbi albumra.

További bejegyzések

Scroll to Top