Csendes a Don emlék- és teljesítménytúra 29
Január harmadik szombatján már második alkalommal került megrendezése a don-kanyari hősök emlékére megrendezett emlék- és teljesítménytúra. A túra rajt- és célhelyének Kosd, azon belül pedig a Petőfi Sándor Művelődési Ház adott helyszínt. Ködös, téli időjárás, csúszós, havas terep dominált a túrán, ami azért sok helyen megnehezítette a túrázók dolgát.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 29,2 km. | Szint: 1060 m.
Rögzített GPX track letöltése
A rajtból kilépve szinte pár lépést kellett csak tenni az első ellenőrzőpontig, aminek érintését kihelyezett matricával kellett igazolni. Egyébként az egész túrán 7 ellenőrzőpont volt, abból pedig 6 ilyen matricás megoldás, 1 olyan ellenőrzőpont volt csak, ahol bélyegzést és frissítőt is kaptunk. Ezt mondjuk kicsit sajnáltam. Lehetett volna több élő személyzetes vagy bélyegzős pont.
A hosszabb táv abban különbözött a rövidebbtől, hogy belekerült a Naszály-hegy is, ami néhány kilométert, de leginkább jelentős szintemelkedést jelentett pluszban. Már a Bánya-völgyben felfelé előkerült a hómacska, ami nagy segítség volt a túra során, ugyanis a kissé olvadozó, de még azért vastag hóréteg nagyon tud csúszni. A Látó-hegyről sajnos ezúttal nulla kilátásban részesültünk, így mentünk is tovább egyből a Naszály csúcsa felé.
A csúcsrégióban hűvösebb idő és csodás, zúzmarás látványvilág fogadott. Nem töltöttünk itt sok időt, indultunk is tovább le a hegyről Ősagárd felé a kéken. Ősagárdon, a Faluházban volt a túra egyetlen élő személyzetes ellenőrzőpontja, ami frissítőpont is volt egyben. Zsíros kenyér, lekváros kenyér, tea, üdítők és egyéb finomságok is rendelkezésre álltak a résztvevők számára. Azért itt elkélt volna még 1-2 fő a vendéglátó hölgy mellé, mert látszott, hogy egyedül nehéz volt a dolga ennyi emberre kenyereket kenni és pótolni az asztalról azt, ami már elfogyott.
Frissítés után folytattuk utunkat Keszeg felé. Innen a túrának az egész hátralévő része nem volt egy nagyon eseménydús. Áthaladtunk Keszegen, hóval fedett dombokon, szántóföldeken keresztül vitt az út, havas volt a táj addig, amíg a szem ellát. Már ameddig el lehetett látni, mert sajnos a ködös, párás időjárás az egész túra során nem kedvezett a kilátásnak. A célban külön térítés ellenében főtt virsli, palacsinta, tea, forralt bor, kávé, sör, röviditalok, mindenféle földi jó rendelkezésre állt.
Összességében nem volt ez rossz túra, bár én hiányoltam az élő személyzetes ellenőrzőpontokat, meg maga az útvonal sem lesz annyira a kedvencem a Naszályt leszámítva, mert az tényleg frankó. Edzésnek nagyon jó volt. Régen jártam már erre, akkor sem hóban, úgyhogy egy kicsit újdonság is volt számomra a környék eme arca.
Köszönet a túra lebonyolításáért a Dunahangnak, a Váci Reménység Egyesület Természetjáró Szakosztályának, valamint a Hazajáró Honismereti és Turista Egyletnek.
További képek a lentebbi albumra kattintva.
