Selmeci Őrjárat emléktúra
3 év után végre ismét eljutottam a Bacsófalvi-tó környékére, ahol a Selmeci Őrjárat emléktúra hosszabb, teljesítménytúra távján vettünk részt. A túra a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet közös szervezésével jött létre. Háromnegyed 8 körül már javában gyülekeztek az autók és rajtolni is volt már lehetőség a kiírt időponttól korábban.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 28,7 km. | Szint: 1226 m.
Rögzített GPX track letöltése
Magyarországon 3. fokú hőségriadó van jelenleg érvényben és a túra napjára sem ígértek semmilyen enyhülést. Mázlink volt, hogy a térségben egész nap folyamatos volt a légmozgás és bár meleg volt, megállapítottuk, hogy voltunk mi már ennél melegebb, kellemetlenebb időben is túrázni. Ez a nap egész jól elviselhető volt.
Reggel 8-kor a Bacsófalvi-tó megkerülésével indítottunk a túránkat, át a kempingen, majd ki a dombokra. Leereszkedtünk a Richnyavszki tavakhoz, majd a Tó-nyereg felé vettük az irányt. Itt volt a túra első ellenőrzőpontja is. Kis hullámvasutazással a Tanád kövekezett, előtte a nyeregben pedig működött a felvonó. Az ezt követő szakaszon elhaladtunk egy rakás érdekes kőkúp mellett, voltak kilátópontok és kellemes erdei szakaszok is.
A Vörös-kútnál volt a következő ellenőrzőpont és vízvételi lehetőség is, valamint meglátogattuk az úttest másik oldalán fekvő vendéglátóipari egységet is. Ez volt a túra legészakibb pontja. A frissítés után dél felé vettük az irányt. Nagyon szép kilátás nyílt Selmecbányára, érintettük az Ottergrund-tavat, majd legyalogoltunk Hegybányára, ahol ismét frissítettünk egyet a helyi vegyesbolt előtt. A település után elhaladtunk az Évike-tó mellett, majd ismét emelkedő következett. A Keresztútnál a Szitnya lábához érve volt a harmadik ellenőrzőpont.
Kis pihenés után neki is vágtunk a végső nagy megpróbáltatásnak, a Szitnyának. A Tatár-rét után már csak a meredek fémlépcsőket kellett leküzdeni és fel is értünk a Selmeci-hegység legmagasabb pontjára, az 1009 méter magas Szitnyára. A cúcson álló első, fazsindellyel fedett pavilon a 18. század első felében, feltehetően 1736 körül épült Koháry András József főispán kezdeményezésére, aki a szitnyai vár birtokosa volt. A fehér andezitből emelt épületet 1852-ben villámcsapás érte, amelynek következtében teljesen megsemmisült.
Néhány évtizeddel később, 1883-ban Téry Ödön és a selmecbányai turistaegyesület kezdeményezésére Coburg Fülöp herceg újjáépíttette a pavilont, majd a turisták használatába adta. A kilátót sokan Magyarország első, kifejezetten turisztikai célból létrehozott létesítményének tartják. Itt kaptuk meg az utolsó bélyegzést is az igazolólapunkra. A Szitnya emellett a hazai természetjárás történetében is kiemelkedő szerepet játszott: itt alakult meg az első magyar turistaegyesület, a Szitnya Klub, és innen indult Európa első jelzéssel ellátott turistaútja is.
A kilátó, valamint a mellette álló erdőőri ház hosszú időn át a Magyar Turista Egyesület Szitnya-osztályának kezelésében állt és a kirándulók szálláshelyéül szolgált. A turistaházban egy jó káposztaleves elfogyasztása után elindultuk körbe lefelé a hegyről. Tettünk még egy gyors kitérőt a várromokhoz, majd visszaereszkedtünk a Bacsófalvi-tóhoz, ahol megkaptuk a túráért járó oklevelet és a csodaszép fémjelvényt. Összességében egy nagyon jó túrán vagyunk túl és a durva kánikula sem okozott gondot.
Köszönjük a szervezést!
További fotókat a lenti albumban találjátok.
