Alföldi Kéktúra (AK-01-02) Szekszárdtól Sükösdig
Az Országos Kéktúra és a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra teljesítései után idén nekikezdtem az Alföldi Kéktúrának is, hogy apránként, a jól bevált egy tavaszi és egy őszi etappal előbb-utóbb bezáruljon a kör. Szeretném ezt is egy irányban, folytatólagosan letudni. Kezdésnek két túranapot töltöttem el az itteni kéken, ami okozott pozitív és negatív meglepetést is, de az első benyomások alapján szerintem egy nagyon érdekes, egyedi élmény lesz ez az út.
A túra GPS-el mért adatai
1. nap (Szekszárd – Pörböly)
Táv: 36,9 km. | Szint: 351 m.
Rögzített GPX track letöltése
2. nap (Pörböly – Sükösd)
Táv: 31,3 km. | Szint: 269 m.
Rögzített GPX track letöltése
Kezdésnek mindenképp egy tavasz elejei időpontot néztem ki, ugyanis már a térképen látszott, hogy errefelé nem lesz sok árnyék. Nyáron konkrétan halálos lehet ezeken a szakaszokon gyalogolni, de télen, hideg időben sem lehet egy leányálom. Szerencsére csodás, napos tavaszi időjárást fogtam ki a hétvégére. A reggeli órák még hűvösek voltak, de elég hamar búcsút lehetett inteni a kabátnak. A „túraközpontot” Bajára lőttem be, itt foglaltam szállást a hangulatos Főtér Panzióban. Innen egyszerűen tudtam tömegközlekedni a napi túrák kezdő- és végpontjai között, a menetrendek, lehetőségek teljesen jók. Baja pedig önmagában is egy nagyon szép város, érdemes rászánni egy kis időt.
Első túranapon reggel benyomtam az üres igazolófüzetembe az első bélyegzést Szekszárd, vasútállomáson, majd az ipartelep felé kellett elhagyni a várost. Hamarosan a Sió-csatorna melletti töltésen dél felé, a Gemenci-erdő felé fordult az út, majd ezen a töltésen haladt Bárányfokig. A Gemenci Állami Erdei Vasútnak egykor itt volt a végállomása, ma már csak Pörböly – Malomtelelő között működik turisztikai céllal a kisvasút és ez valószínűleg már a jövőben is így marad. Itt található a túra második bélyegzőpontja. A kék jelzés innentől kicsit bemegy az erdőbe, ami ad egy kis változatosságot az eddigieknek. Tavak, holtágak mellett haladt az út, vízimadarakból pedig nem volt hiány errefelé. Keselyűs előtt viszont ismét felment a jelzés a töltésre és egy jó hosszú szakaszon, kb. 13 kilométeren keresztül nem is tért le onnan. Keselyűsön, egyből az út mellett van a túra harmadik ellenőrzőpontja, a töltéses szakasz vége felé, a Lankóci gátőrháznál pedig a negyedik.
A Gemenci Állami Erdei Vasút Lassi nevű megállóhelyénél tért vissza a kék jelzés az erdőbe. Egy darabig a sínek mentén kellett haladni, majd a Rezéti-Duna és a Kerülő-Duna mellett vezetett az út Pörbölyig. Pörbölyön az Ökoturisztikai Központ hátsó kapuján keresztül átsétáltam a telephelyen, az autóbusz megállóig. Az Ökoturisztikai Központ egyébként számos kiállításnak nyújt otthont és innen indul a korábban már említett erdei vasút is. Az első napi túrámat itt fejeztem be, este pedig elfogyasztottam Baján, a Sugovica partján, a Sobri Halászcsárdában egy igazi autentikus bajai halászlevet.
Másnap reggel vonattal érkeztem vissza az Ökoturisztikai Központhoz és ugyanott, ahol előző nap letértem a kékről, a hátsó kapunál hagytam el a létesítményt és tértem vissza a kék jelzésre. Innen folytatódott az út tovább a Gemenci erdőben a Cserta-Duna mentén, de előtte begyűjtöttem a pörbölyi ötödik bélyegzést is a füzetbe. Igazán különleges hangulata van ennek a holtágnak. A torkolat után a Vén-Duna mellett ment tovább a jelzés és végül elérkeztem az igazi, nagy Dunához, valamint a legdélebbi magyarországi Duna-híd lábához, a Türr István-hídhoz. Itt gyűjtöttem be a hatodik pecsétet. A hídon átérve a keleti oldalra egyből észak felé kellett venni az irányt a töltésen. Ez ismét egy jó hosszú, embert próbáló szakasz volt.
Majdnem 3 órán keresztül gyalogoltam folyamatos monotonitásban aszfalton. Hozzáteszem nyáron itt sincs semennyi árnyék, úgyhogy ez is egy halálos szakasz lehet a forróságban. De még így is eléggé megterhelő mentálisan. Sokat nem is tudok erről a részről írni. A táj önmagában csodaszép volt, de folyamatosan ugyanaz. Kissé zavaró, hogy ezen a töltésen autókkal is közlekedhetnek az engedéllyel rendelkezők. De hogy ennyi embernek van ide engedélye az azért meglepett, mert elég gyakran jöttek az autók. Szinte megváltás volt elérni a letérőt, mely Ósükösdre vitt, a hetedik bélyegzőpontra. A kissé elhanyagolt turistaháznál szusszantam is egy 5 percet, majd a szántóföldeken keresztül érkeztem meg Sükösdre, a második napi túra céljába.
Beszámolóm elején azt írtam, hogy pozitív és negatív meglepetésekkel is gazdagodtam a két nap alatt. Tény, hogy én a hegyekhez, szintekhez vagyok hozzászokva, itt viszont a síkvidék, a monotonitás jellemző. Viszont az, hogy ez a monotonitás ilyen szinten megterheli az embert az (még így 14 ezer km. túraúttal a hátam mögött is) meglepett. Megterhel fizikailag, de talán még jobban mentálisan is. Ez talán egy kissé negatívan hatott így elsőre, de szerintem a jövőben erre fel lehet készülni, hozzá lehet szokni. Viszont a pozitívum, hogy a környezet és a látványvilág lenyűgöző. A Gemenci-erdő, a Duna és környéke csodálatos, ide szívesen visszatérnék valamikor alaposabban bejárni az árteret. Ez pedig felülír mindent. Nagyon korai még az egészről messzemenő következtetéseket levonni, de így az első szakaszok jobban tetszettek, mint a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra legtöbb szakasza. Már várom ősszel a folytatást a Hajósi borvidéken.
További képek a lentebbi albumra kattintva.
