Téli Mátra XL
Már 7 éve történt, mikor utoljára részt vettem ezen az embert próbáló mátrai túrán, de azóta is szép emlékeket idézek fel vele kapcsolatban. Idén elhatároztam, hogy legfőképp olyan túrákra szeretnék eljutni, amik emlékezetesek lesznek, így beterveztem az idei Téli Mátrát is így év elejére, annak is a leghosszabb, XL-es távját. A legutóbbi teljesítésemkor abszolút nem voltak téli körülmények, most viszont annál inkább.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 41,6 km. | Szint: 1614 m.
Rögzített GPX track letöltése
Jó korán indultunk el itthonról és így egész jó időben érkeztünk meg Mátrafüredre, ahol már reggel fél 7 előtt rengeteg autó parkolt. Szerencsére még le tudtunk parkolni nagyon közel a rajthelyhez, de a kicsit később érkezőknek már nehezebb dolguk volt. Mátrafüred tök jó hely egyébként. Én nagyon kedvelem. A nagy létszám ellenére a rajtoltatás nagyon profi módon, gördülékenyen működött, kereken 7:00 órakor el is tudtunk indulni a tömeggel.
Kellemes, laza emelkedéssel elindultunk Lajosháza irányába. Ezen a szakaszon még kissé sárosak voltak az útviszonyok, de szerencsére nem volt jelentős sárdagasztás. Lajosházán nagyon gyorsan ment a bélyegzés, nem is töltöttünk ott pár percnél többet, indultunk is tovább az Üstök-fő felé. Az emelkedőket leküzdve jó időben odaértünk Mátraszentimrére, ahol az iskolában a bélyegzés mellé frissítés is járt igen bőséges választékkal.
A gyors kalóriapótlás után meg is indultunk Galyatető felé. Közben a táj egyre jobban kezdett kifehéredni mellettünk, szépen fokozatosan mentünk át a télbe. Elsőként Piszkéstetőt érintettük, majd onnantól az Országos Kéktúra útvonalán folytattuk a menetet a csúcsig. Ezen az ellenőrzőponton kihelyezett bélyegző volt a Galyatető Turistacentrum bejáratánál. Galyatetőről hosszas ereszkedés következett a Nyirjesi erdészház irányába a helyenként jeges, csúszósabb útvonalon. A erdészháztól felkapaszkodtunk a Csór-hegy oldalába, ahol ismét egy kihelyezett bélyegzéssel kellett igazolnunk az áthaladást.
A Csór-hegyröl a hegységről elnevezett Mátra-nyeregbe ereszkedtünk le, majd a kijelölt turistaút a közúttal párhuzamosan haladt egészen a Vörösmarty turistaházig. A turistaháznál kicsit frissítettünk, majd elindultunk a Pisztrángos-tó felé. Ez egy kellemesen, gyengén emelkedő szakasz volt. A tónál működő ellenőrzőpontnál ismét volt lehetőség egy frissítésre, de ezúttal nem időztünk sokat, hamar nekivágtunk a túra talán legmarkánsabb emelkedőjének, a Kékestetőnek. Bár a csúcs szinte minden irányból combos, de szerintem innen, az északi oldalról a legkeményebb. Főleg ha havas, jeges, mint most volt. De nagyon megérte feljönni, mert a csúcsrégióban igazi téli csodavilág fogadott minket. Ritkán lehet látni ilyen igazi havas körülményeket manapság kis hazánkban. Az igazolópont érintése és az elmaradhatatlan csúcsfotó után innen már csak lefele vezetett út. Útközben még a Gyökeres-forrásnál kellett igazolni egy áthaladást, de egyre jobban közeledtünk vissza Mátrafüred felé. Ezeken az alacsonyabb részeken már megjelentek az kellően saras, dagonyás szakaszok is.
A célban – csakúgy mint a rajtban – ismét nagyon gördülékenyen ment minden. Kaptunk egy kis ajándékcsomagot, kitűzőt, oklevelet, valamint opcionálisan lehetett igényelni érmet és pólót is.
Kaptunk egy pár virslit és meleg teát is, majd ezek elfogyasztása és a kötelező célfotók után elindultunk hazafelé. Nagyszerű túra volt, egy igazi téli Téli Mátra.
A túrarendezés minden téren kitűnő volt, nagy köszönet jár a Hanák Kolos Turistaegyesületnek!
További képek a lentebbi albumra kattintva.
