40 év – 40 km.
Az utóbbi években már nem szoktam nagy ügyet csinálni a szülinapomból, de azért a 40 az mégiscsak egy kerek szám, ezért hogy emlékezetes legyen, beterveztem születésnapom napjára egy kereken 40 kilométeres túrát a Pilis- és a Visegrádi-hegységben. Érdekes, hogy a rögzített track is a korrekciók után hajszál pontosan 40 kilométer gyaloglást mutatott. Nagyon pontosan sikerült kihozni az egészet, na de nem is ez a lényeg.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 40 km. | Szint: 1703 m.
Rögzített GPX track letöltése
Hanem az, hogy a túrát úgy terveztem meg, hogy érintse a Pilis- és Visegrádi-hegység olyan pontjait, amelyek túrázós életvitelemet valamilyen szinten meghatározták, vagy egy ikonikus hely. Így nem is volt kérdés, hogy honnan máshonnan indulhatnék, mint ahol felnőttem: Kesztölcről. Neki is vágtam a Kétágú-hegynek, gyermekkoromban itt voltam életemben először hegyen. Szeretem nagyon ezt a helyet, jó emlékek fűznek ide. Az Öreg-szirt siklóernyős starthelyéről nyílik a legszebb panoráma Kesztölcre, tiszta időben pedig még a Bakonyig is ellátni.
A Kétágú-gerinc után a Pilis-nyereg felé vettem az irányt, aztán pedig a zöld jelzésen, a Pilis oldalában értem el a gyönyörű tavaszi héricsektől hemzsegő Orosdy-rétet. Irány be az erdő, majd innen indul a Pilis-tető új látványossága, az igen megosztó fémből készült sétány. Most lehet nem lesz népszerű a véleményem, de nekem nagyon tetszik a sétány és a kilátópontjai. Azt azért tudni kell róla, hogy nem unalomból épült, hanem mert ezzel szeretnék megvédeni a fokozottan védett pilisi len és a magyarföldi husáng előfordulási helyét, amely csak ezen a területen nő és hát aki erre járt korábban az azért láthatta, hogy ez a terület mindig szét volt járkálva. Egyébként meg a régi rakétabázis ocsmány betonépítményei az igazi tájidegen sebhelyek a Pilis-tetőn, nem pedig ez. Felmentem még a Boldog Özséb-kilátóba, majd indultam tovább lefelé.
Először Mária-padhoz ereszkedtem le a Vaskapu-völgyön keresztül, majd következett a Szopláki-ördöglyuk és a Két-bükkfa-nyereg. Innen lementem Pilisszentlélekre és a falun áthaladva a kolostorromokat érintve az Égett-hárs felé vettem az irányt. Innen többfelé lehet továbbmenni, én a zöld kereszten mentem a Szakó-nyereg felé. A nyeregtől már csak egy hirtelen emelkedő volt hátra, hogy aztán a hegygerincen szépen besétáljak Dobogókőre. De mielőtt bementem volna a Báró Eötvös Loránd Turistaházba, mentem egy kört a Thirring-körúton, megcsodálva a monumentális sziklaképződményeket.
Egy jó vadragu leves és egy sör elfogyasztása után a Király-kút felé ereszkedtem le, hogy aztán nekivágjak a markánsan emelkedő Akasztó-hegynek. Irány a Prédikálószék. Még egy kis záport is kaptam a kilátó előtti szakaszon, de szerencsére nagyon gyorsan elment. A kilátás innen mindig lenyűgöző. Több emelkedő már nem volt a túrán, innen már csak meredeken lefelé vezetett az út a Vadálló-kövek mentén. A dömösi templomot jelöltem ki célnak, ide érkeztem meg a délutáni órákban.
Szuper túra volt, egy kellemes 40-es telis tele csodaszép helyekkel, látnivalókkal. Hiába jártam már csomószor ezeken a pontokon, mindig más és más arcát mutatja a természet. Annyi biztos, hogy sikerült egy olyan „örömtúrát” tennem, amire mindig emlékezni fogok.
További képek a lentebbi albumra kattintva.
