Homokvasút-túra
Úgy döntöttem, hogy most hétvégén a Bányászkör Instant Túrák egyik még hiányzó túráját, a Homokvasút túrát vállalom be. Bevallom kicsit tartottam tőle, mert hallottam ám már róla mindent, főleg a benőtt, bozótos utakról. Ezért is gondoltam már rá korábban, hogy ezt mindenképp téli időszakban kell megcsinálni és milyen bölcs döntés is volt ez. Még így is voltak azért necces szakaszok, de aki ezt nyáron csinálja, az aztán tényleg igazán bevállalós. A kényelmes túrákat kedvelők jól gondolják meg mikor mennek el rá, de azért egyszer mindenképpen ajánlom mindenkinek a bejárását, mert érdekes helyeket érintett ismét az útvonal.
A túra GPS-el mért adatai
Táv: 35 km. | Szint: 870 m.
Rögzített GPX track letöltése
Mivel a túra útvonala nem annyira szigorú, (a kiírás alapján a szakaszokat nem kötelező oda-vissza megtenni, valamint a nyomvonalhoz legközelebbi, járható utakat is lehet használni), így a visszaúton én egy Gete-átkelést választottam, hogy azért a szintemelkedésen is növeljek valamit, mert a sima nyomvonalon nem sok van. Így a túrám vége kereken 35 km. lett és 870 méter szintemelkedés.
Reggel majdnem pontban 7 órakor indultam el a házunk elől, a Fáy lakótelepről és egyből megcéloztam a Homokvasút egykori állomását a Kacsa Kocsma mögött. A Pataksor-alsó után a Kesztölci útra áttérve már a régi töltésen vezetett az út, egész ki a Bécsi útig. Keresztezve az utat és folytatva a túrát a nyomvonalon még jelen vannak a régi sínek, amelyek mentén már kicsit bozótos a helyzet, de ez még nem vészes és nem is hosszú szakasz. (*UPDATE: Mint utólag kiderült ezek a sínek nem a homokvasút sínei, hanem egy bizonyos Drasche vágány. A homokvasút az út alatt ment át és párhuzamos volt ezzel.)
Elsőként felmentem a Miklós-aknához (amit így újragondolva a végére is hagyhattam volna, mert itt jöttem le a Getéről) és becsekkoltam az első ponton. Átmentem az egykori sikló nagyon szépen kitisztított alagútján, nagyjából behatároltam a sikló ürítőt, majd szerettem volna még kimenni a III/a ürítőhöz is, de az utat kb. a kivezető út felénél visszavette a természet, így ez kimaradt. Irány vissza!
A Tömedéki-dűlőn át vezetett tovább az út, majd a VI-os akna mellett elhaladva érintettem az egykori Ghymesy állomást. Tettem egy kis kitérőt az egykori robbanószer raktárakhoz, melynek alagútjai látogathatóak és járhatóak. Ezután érintettem Csolnokot, de a móka igazán csak Csolnok után kezdődött. Az itteni szakasz elég bozótos, benőtt, de azért itt még lehet látni, fel lehet fedezni, hogy merre kell menni.
Annavölgy határán Csolnok XII-es akna felé kanyarodva viszont már van olyan szakasz, amit teljesen visszavett a természet. Ráadásul itt sok a szántóföld és mivel nagyjából délelőtt 11 óra magasságában jártam erre, így a sár is elkezdett felolvadni a szikrázó napsütésben. A XII-es aknánál csekkoltam egyet, majd visszafelé megpróbáltam a szántóföld helyett az úton maradni, de az sem volt jobb. Az annavölgyi VIII-as ürítő következett és ezzel igazából a végére is értem a nyomvonal bejárásának, így innen áttértem a kék keresztre, majd az Országos Kékre, hogy végezetül kissé fáradtan megmásszam az Öreg-kőt és a Nagy-Getét. Sikerült, bár azért nem volt egyszerű.
A Nagy-Getéről lefelé a kék sávon ismét érintettem a Miklós-aknát, majd Dorogra beérve tiszteletemet tettem az Otthon téren a dorogi bányászat és a bányakatasztrófák áldozatainak emlékművénél és a Szent Borbála Bányásztemplom érintésével hazaérkeztem. Tény, hogy nem kezdőknek való ez az útvonal, de nagyszerű élményt adott. Talán kicsit többet is, mint a kis körök. Egyedi, más, nem hasonlítható hozzájuk. Ezt is, (mint az összes többi távot is) csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyszerű helytörténeti ismeretekkel lesztek gazdagabbak.
Köszönet az egészért Hartyán Csabának, reméljük még sokan térnek rá a Bányászkör valamelyik ösvényére.
További képek az alábbi albumra kattintva.
